TRIANON - Ez a szó a magyar ember számára az igazságtalanságot, az elkeseredettséget, és a tehetetlen szomorúságot jelképezi!
Egy évszázaddal ezelőtt - egészen pontosan 1920. június 4 –én délután 16 óra 32 perckor - a Párizs melletti Versailles kastély-együttes Grand Trianon épületében Hazánk képviselőire egy igazságtalan békeszerződés aláírását kényszerítették.
A békeszerződés lezárta, a magyar történelem ezer esztendős folyamatát.
A diktátum elvette tőlünk korábban nagy és erős országunk több mint kétharmadát, elszakította hazánktól a honfoglalás óta magyar földként birtokolt Felvidéket és Erdélyt, elcsatolta a déli részeken fekvő Szerémséget, Bánságot, Szlavóniát és a tengerpartot (a horvát területekkel együtt). Elvesztettük bányáinkat, ősi emlékhelyeinket, gyönyörű szép városainkat. De a legnagyobb fájdalmat nemzetünk kettészakítása okozta. A diktátummal több, mint 3 millió honfitársunk rekedt az új határokon kívül.
A magyar történelem nagy és sorsfordító tragédiáinak sorában – mint a tatárjárás (muhi csata), mohácsi vész, doni katasztrófa – a legnagyobb megrázkódtatást Trianonban szenvedtük – amikor Hazánk öt sebből vérzett el. Országgyűlésünk 2010. május 31 -én a diktátum aláírásának napját - vagyis június 4-ét - a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. A 100 éves évfordulón megkondulnak templomaink harangjai, úgy, mint annak idején, az aláírás percében a békeszerződés elleni tiltakozásul. Emlékezzünk a határainkon túlra került magyar testvéreinkre, akik az üldöztetések, a hányadtatások közepette a mai napig megőrizték identitásukat és anyanyelvünket.