„Ha hallgatsz, hallgass szeretetből. Ha beszélsz, beszélj szeretetből. Ha figyelmeztetsz, figyelmeztess szeretetből. Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.” (Szent Ágoston)
Talán mindenki olvasta már azt az írást, amely az emberi érzésekről, tulajdonságokról szól. A Vidámság, a Bánat, a Tudás, a Gazdagság, a Szeretet és még sok más tulajdonság élt egy szigeten. Egyszer megtudták, hogy a Sziget elsüllyed, s el kell hajózniuk a Világba, ezért mindannyian előkészítették a hajóikat, s elhagyták a Szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a Sziget teljesen elsüllyedt volna, a Szeretet elkezdett segítségért imádkozni. A Gazdagság egy luxushajón úszott el mellette, de a sok arany, ezüst mellett nem maradt hely a Szeretet számára. A Büszkeség egy csodaszép hajóval érkezett, de nem vette fel a Szeretetet, nehogy ártson a hajón lévő tökéletes dolgoknak. A Bánat szintén nem vette fel, arra hivatkozva, mennyire szomorú, egyedül kell maradnia a hajón. A Vidámság is gyorsan elhúzott a Szeretet mellett, mert annyira elégedett és boldog volt, hogy meg sem hallotta a Szeretet kérését. Aztán egy öregember volt az, aki biztonságba vitte. Szeretet annyira hálás és boldog volt, meg sem kérdezte az öregember nevét. Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért felkereste a Tudást, hogy meg tudja ki volt az. Az Idő volt. És hogy miért segített rajta az Idő? „Azért, mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos lesz a Világban, az emberek életében a Szeretet.”
Ma meggyújtjuk az utolsó gyertyát is az adventi koszorún.
A koszorú kör alakja a keresztények számára Isten sosem múló szeretetét, az örökzöld ágak a reményt és az életet jelképezik. A gyertyák a fény növekedését, Jézus eljövetelét mutatják. A hit, a remény, az öröm után a szeretet gyertyája is lángra lobban, amely Keresztelő Szent Jánost jelképezi, aki Jézus eljövetelét hirdette az embereknek. Isten azt parancsolja, hogy jószívűen, Krisztus tiszta szeretetével viseltessünk mindenki iránt. A szeretet nélkülözhetetlen érzés, amely után mindenki vágyakozik, mindenkiben ott lakozik, s újra és újra fellobban. Megváltoztatja az embereket, a mindennapjainkat. Engednünk kell, hogy áthaladjon rajtunk és a szeretet irányítson!
Kívánom, hogy szeretetben, békességben éljünk, hogy a szeretet vezesse mindennapjainkat, hogy szeressünk és szeretve legyünk, hiszen ez tesz boldoggá minket.
„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy…” (1 Korinthus 13:4-8 HUNK)